11.rész

Mikor haza értem ki kapcsoltam a telefonom és elfeküdtem a kanapén. Bezártam az ajtót és elhatároztam magam, hogy nem nyitok senkinek sem ajtót. Elővettem a hűtőből egy doboz fagyit és betettem egy filmet. Mikor a film felénél jártam kopogtak, de én nem is figyeltem rá inkább néztem tovább a filmet. De majdnem kitörte az ajtót az a valaki ezért oda mentem és kinyitottam az ajtót. Luke-al találtam szembe. Gúnyos mosolyra húztam a számat. Arébb álltam, hogy betudjon jönni. 
-Bocs, hogy olyan bunkó voltam bent!-jött közelebb hozzám.
-Semmi! Ha csak ezért jöttél el is mehetsz!-fontam össze a karjaimat magam előtt.
-Nem csak ezért jöttem!-közelebb húzott magához.
Próbáltam ellökni magamtól, de nem jött össze így megcsókolt én pedig nem viszonoztam. Luke elhúzódott tőlem és furcsán nézett rám.
-Mit vártál, hogy azonnal vissza rohanok hozzád?-löktem el magamtól.
-Nem, de azért egy búcsú csókot adhattál volna!-sétált el.
-Várj! Miért is?-vontam fel a szemöldököm.
-Azért mert elköltözöm New York-ba!-fordult meg.
Utána futotam és magam felé fordítottam és megcsókoltam ő viszonozta is. Kicsit elhúzódtam tőle.
-Kérlek ne menj el!-öleltem meg.
-De nincs már keresni valóm itt!-motyogta. 
Elhúzódtam tőle és mélyen a szemébe néztem.
-Itt vagyok én!-simítottam meg az arcát.
-Csak azért mondod, hogy ne menjek el és szenvedjek!-hajtotta le a fejét.
-Dehogyis! Én szeretlek te hülye!-mosolyodtam el.
Erre Luke is elmosolyodott és szenvedélyesen megcsókolt.
-Mondtam már mennyire utállak?-nevettem el magam.
-Még nem!-nyomott egy puszit a homlokomra.
Sokkal többet ér nekem ő mint egy éjszaka.